Az ágytól-asztaltól mondás sokunk számára ismerősen hangzik. A külön válásról szól, amikor nem csak a közös étkezéseket, de már az együttalvást sem tudjuk megoldani. Azt vallom manapság a fenti mondás  átértelmezhető egy probléma megoldó szokássá. A mai rohanó világban rengeteg családban előfordul, hogy hetente csak egy alkalommal tudnak leülni az étkezőasztalhoz mindannyian egy hétvégi ebéd vagy vacsora közös elfogyasztására. A hétköznapok elfoglaltan telnek minden családtag számára. A gyerekek esetleg a lecke mellett az íróasztalon vacsoráznak, a felnőttek a laptop mellett, tv nézés közben kapnak be egy pár falatot az ölükben lévő tányérból. Ugyan együtt van a család de valahogyan mégis mindenki mással foglalkozik a vacsorája közben. Ezáltal az asztaltól való elválás sok esetben nem negatív értelemben, de megtörténik.

De mi a helyzet az alvással? Muszáj tartani magunkat a kialakult hagyományokhoz, miszerint egy jó házasság vagy párkapcsolat titka a közös étkezésekben és a meghitt együttalvásban rejlik?

Az alvás az alapvető fizikai szükségletek mellett szerepel, fontossága elengedhetetlen egy egészséges szervezet működéséhez. Az időtartama, mélysége és minősége is meghatározza hogyan érezzük magunkat reggelente. Egy-egy rosszul átaludt éjszaka megpecsételheti egész napunkat. Levertek, kimerültek, kialvatlanok leszünk, kevés eséllyel egy konstruktív nap elvégzéséhez.

Alapvetően két személyiség típus létezik alvási és ébrenléti szokásaink alapján. A pacsirta , aki mindennap korán kell, délelőtt van teljesítőképességének a csúcsán, délutánra, estére elfárad. Ők akkor alszanak amikor elfáradnak. A bagoly nehezen indítja napját, de ahogyan telik a nap, egyre több erőre kap. Ahogyan közeleg az este, egyre éberebbé válik, ezáltal sokáig fennmarad és későn is kel. Önmagában már ez a két típus együttalvása is gondot jelenthet a különböző bioritmusok megléte miatt. Ha ügyesen meg tudjuk oldani kisebb-nagyobb kompromisszumokkal, akkor szerencsésnek vallhatjuk magunkat.

Ehhez szorosan csatlakozik egy alvás szempontjából igen fontos két típus. Az éberalvó , aki ugyan jól tud elaludni, de minden kis zajra vagy mozgásra felriad. Egyénektől függ, ki hogyan tud ezután visszaaludni. Vele ellentétben áll a mélyalvó , aki ha egyszer elalszik, átalussza az éjszakát. Semmire sem kel fel. Két ilyen különböző személynek olykor nagyon nehézkes lehet az együttalvás.

Zavaró tényezőként említést érdemel a horkolás, fogcsikorgatás, gyakori forgolódás, vagy esetleges visszatérő rémálmok megléte.  
 
A fentiek tudatában értető mi késztethet arra minket, hogy harag és veszekedés nélkül mégis olykor a különalvás mellett döntsünk.

A következő pár lépés fontos ahhoz, hogy ez a változás zökkenőmentesen lezajlódjon.

Legyünk biztosak abban, hogy okkal döntöttük így!

A legfontosabb tényező a különalvás megléténél a minőségi, nyugodt alvás elérése. Nem szabad, hogy ezt az állapotot esetleg veszekedéseknél, nézeteltéréseknél használjuk fel, hogy eltérjünk a megoldás elől. Ha ez az indok áll a háttérben, akkor ez csak ronthat az adott helyzeten. Viszont egy jól átaludt éjszaka annál jobbat tehet egy kapcsolatnak. Kipihentek, nyugodtabbak leszünk, jobban tudjuk kezelni a naponta felmerülő problémákat.

Felejtsük el a tévhiteket!

Megesik, hogy esetleg úgy érezzük ez a megoldás egy kudarc valójában. Egy jó párkapcsolatban mindent megosztunk egymással, és az ágy sem lehet ez alól kivétel. Sajnos sokszor, akik különalvás mellett döntenek, még a barátaiknak és ismerőseiknek sem merik bevallani ezt. Félnek, hogy azt fogják gondolni róluk, tönkrement a párkapcsolatuk, ezért nem alszanak együtt. Az a trükk az egészben, hogy arra kell gondolnunk, egy – egy nyugodt éjszaka aranyat érhet a mindennapok közös megélésében.

Döntsünk közösen!

Gyakran előfordul, hogy egy rosszul alakult éjszaka közepén megyünk át a kanapéra vagy esetleg egy másik szobába. A legjobb, ha megbeszéljük és együtt döntünk arról, hogy ezt választjuk. Mondjuk el kit mi zavar, és miért nem tud aludni. Kinek hova kéne mennie, hogyan lehet kényelmesen aludni mindkettőnknek. Ez a döntéshozatal ugyan egyfajta különválásról szól, de mégis az őszinteség megerősítheti kapcsolatunk alapjait.

Legyen tervünk a pajkos órák átélésére!

Legtöbben attól félünk egy ilyen változásnál, hogy megszűnnek majd az intim percek/órák. A különalvás nem azt jelenti, hogy teljesen szétválunk esténként. Beszéljük meg előre, ki szeretne a másikhoz odabújni. Így megmarad az a fajta bensőséges viszony, mely fontos számunkra. Az összebújás után mindenki tökéletesen kialudhatja magát saját ágyában.

Tervezzük meg a reggeleket!

Ha már túl vagyunk a nehezén és elkezdődött a különalvás, fontos részét képezi a reggelek megtervezése. Ki kel előbb? Esetleg megfőzi a reggeli kávét a párjának és úgy kelti fel? Vagy csak egyszerűen belopódzik a szobába és bebújik a paplan alá. Mindig tartsuk szem előtt mi a fontos a másiknak, mit szeretne. Ha ebben is egyet tudunk érteni, szintén egy lépés a harmonikus együttlét eléréséhez.

Bár a különalvás egy távolságot képezhet, a valóságban egy szoros együttműködésre és odaadásra késztet minket.